Eladó könyvek a libraneten



Szellemi utazás
Czike László,The Golden Rose-Croix
Czike László AZ ARANY RÓZSAKERESZT
A templomos lovagok története
Gazdálkodj,gazdagodj
A Szent Grál és környéke
Csillagközi mag a földi Grálban
Czike László Szállunk alá a poklokra
Czike László A mennyei és a földi Izrael
Czike László Digital reincarnation
Orbán Viktor szupersztár
Czike László: Az Antikrisztus
Üzlti oldalak
Czike László: A szeretet törvénye
Czike László: ORBÁN VIKTOR SZUPERSZTÁR
Czike László könyvek
A történelem legnagyobb titka derülhet ki







Czike László

 Czike László: ORBÁN VIKTOR SZUPERSZTÁR Vaterán feltöltött termék

 

Orbán Viktor szupersztár

történelmi esszégyűjtemény

 

Victor Orban superstar

This book speaks first of all for Victor Orban.

For the supreme speaker, who did written his godly speeches not with own hands, but by Zoltan Balog, who is today the minister of Human Sources. For the young prime minister, who did courageous opposition against the bandits/bendits in the Parlament of European Union, protected the christian roots of Europe, and the newly created hungarian Constitution. This book speeks about the possible sacral crown prince – about the Dauphine -, who couldn’t be Csaba prince, but everyone hoped it should be. This book speaks about the not fulfilled talent; from that direction, how it was possible, that the potential national hero become into a mediocre knight of johannites. If the hungarian talent bursts into bloom, mostly attacks the usual wild boar, and if it not bursts, then falls into ash, falls unasked into death.

That’s the hungarian destiny, the misfortune, which Ferenc Kölcsey has written in the legendary national anthem too.

 

Vác, 2004. december

A dimenziók megnyílnak

A jelenségek a világegyetemben - így a Földünkön is - egymással egyetemes és kölcsönös összefüggésben, sőt, meghatározottságban állanak. Egyaránt érvényes ez a természeti és a társadalmi jelenségekre, hiszen az ember a természet része.

Ray Bradbury egyik novellájában ‘történik’, hogy az időben évmilliókat vissza-utazó őslényvadász-expedíció elővigyázatlan tagja letér a kijelölt ösvényről: noha akaratlanul, de eltapos egy éjjeli pillangót. Mikor visszatérnek a saját jelenjükbe, ‘mindent változatlanul’ találnak, - egy kivétellel: a korábban lezajlott amerikai elnökválasztás nem az általuk ismert, hanem azzal éppen ellentétes eredményt hozott: a konkurens jelölt lett az elnök. A lepke elpusztítása visszamenőleg meg-változtatta a múlt egészét, a módosult történelem pedig ‘egy kissé’ megváltozott jelenhez vezetett!

Lehet, hogy egy elővigyázatlan időutazó (vagy a Gondviselés katonája?) a kijelölt ösvényről letérve a múltban Magyarországon is eltaposott valamit?!

******

A társadalmi-politikai változások is objektíve meghatározottak.

Ha mégsem láthatjuk azokat pontosan előre, annak nem az az oka, mintha a vak-véletlen irányítana mindent - vagyishogy nincsen determináció -, hanem sokkal inkább az összetevők nagy száma, és kölcsönös egymásra hatásuk bonyolultabb érvényesülése: a végeredmény, az összes hatások eredője normális agyvelővel vagy komputerrel már nem számítható ki.

A történelem több példát is produkált, hogy bizonyos szerencsés (?!) csillagzat alatt született ember a körülmények kedvező (?) összejátszásában előre meglátta a jövőt. Például Nostradamus, vagy a szintén francia Jules Verne.

A modern világirodalom legdöbbenetesebb, legaktuálisabb regényciklusa Isaac Asimov Alapítvány-trilógiája és annak eredeti folytatása. A véget érni nem akaró cselekmény-fűzér vissza-visszatérő főszereplője Hari Sheldon (a ‘mi’ leleplezős, rendszerváltó Tőke Péterünk - alias: Peter Sheldon - tőle kölcsönözte írói álnevét) a hírneves történész-professzor, az intergalaktikus politikai tanácsadó, aki a modern szociológiát/politológiát a matematikai/statisztikai vívmányokkal (mint új módszertannal) ötvözte, majd ezt az „Öszvér”(a regényciklus negatív főhősének a neve)-tudományt - a pszicho-históriát - kora politikai problémáinak megoldására, a lehetséges/szükségszerű jövő feltárására alkalmazta, a galaktikus válságkorszak lerövidítése érdekében.

Isaac Asimov műve - modernkori prófécia. Megjósolja, hogy idővel a jövendő-mondáshoz nem kell majd transzba esni, különböző rituális hókusz-pókuszokat végezni; ‘elég’ lesz, ha valaki okosan, bölcsen, tisztán és becsületesen elemzi a múltat és a jelent, és mintegy modellezi, szimulálja: kiszámítja és megoldja a jövő titkát.

A próféták kivételesen erős akaratukkal felfokozzák a képzeletük térerejét, így képessé válnak a távoli téridőből - a jövőből - folyamatosan érkező értelmes jelek érzékelésére, felfogására, dekódolására; a bennük rejlő üzenetek megfejtésére és értelmezésére.

Sándor András a következőket írta a Püskinél 1996-ban megjelent "A történelem elmezavara" című könyvének 179. oldalán:

"A nemzeti fasizmusok túlélő maradványai zavarják a globális fasizmusnak ezt a replikálódó (szervesen kiépülő) organizmusát: keresztezik ‘a vezetésre eleve elrendelt’ globális világ-elit, illetve a kiszolgáló szerepre eleve elrendelt globális embertömeg földgömb-méretű struktúra-eloszlását. Ennek a globális struktúrának a hormonja a pénz, oxigénje pedig az információ. A migráció elősegítése és szorgalmazása a nemzetek szétoldódását (a nemzeti célok el-tüntetését), és egységes, műhold-hipnotizálta kiszolgáló-tömeg létrehozását célozza az összes kontinensen. A ‘skinhead’-mozgalom megragadt a fasizmus egy korábbi és időszerűtlen állapotában, és ezzel a merőben új, globális fasizmus számára álcázási lehetőséget ad: ez utóbbi a demokrácia jegyében léphet föl a tegnapi fasizmus ellen. A valóság tehát az, hogy a tudomány és a technika új szintje - a hozzáférés a nukleáris energiához, az elektronika, a szociotechnika és a tudatbefolyásolás ipari méretűvé válása, az űrtechnika, a génsebészet - megsemmisítette a nemzeti létműhelyeket és életvilágokat, vala-mint a demokráciát, mint társadalmi működési rendszert. Miután az előkészítő fázisok a XX. század első felében a nemzeti társadalmakon belül lezajlottak; a XX. század végére a monetáris folyamatoknak, mint az emberi energiákat globális méretekben összegyűjtő és szétosztó csatornáknak a kizárólagossá tételével globálissá tették a fasizmust, mintegy megvalósítva ezzel Hilferding ‘generálkartell’ látomását.

Ez a válasz a következő kérdésekre, melyek újra meg újra megfogalmazódnak milliárdnyi emberben: a puszta vázzá vált demokratikus intézményrendszer keretein belül miért nincsen demokrácia? Miért válik, válhat a demokratikus intézményrendszer erőszak-érvényesítő mechanizmussá? Miért is nem érzi magát otthon az ember a saját hazájában? Miért semmisíti meg a szabadságot éppen a liberalizmus? Miért tűrnek el hosszú évekig (valójában táplálnak) olyan véres háborúkat, mint a közel-keleti, a vietnami és a délszláv? A kor a globális fasizmus kora, - bárminek hazudják is világcsászárokká vált tőzsde-hiénák. A sajtója és a tömegtájékoztatása emberi jogokról és demokráciáról beszél, amíg hazugságai el nem kopnak. Teljhatalmú tőzsdearisztokráciája (a ‘magas intelligencia-hányadosú’ világ-elit) minden ellenőrzés nélkül azt tesz az emberiséggel, amit akar. A nemzeteknek, mint kultúrális lényeknek és az önrendelkezés alanyainak, kilátása a halál. S az extrém kétségbeesés zsák-utcába kergeti őket: az öngyilkos terrorba. A Föld íme az Antikrisztus kezébe adatott, aki az ökológiai katasztrófa felé kormányozza. A politikát, - mint a pelyvát fújja szerteszét a szél. Nincs más lehetőségünk, mint lárvaarcunk alatt megőrizve átmenteni a rejtett, mélyben melengetett Krisztus-arcot (az Ember Fiáét az embertelenség pokol-bugyraiban), és Isten-eresz alá húzódva várni be az idők teljességét."

Mert (hamarosan) eljön az idők teljessége, a beteljesedés, ami még mindig nem a világvége.

Az élettelen-fakó bábokból tavasszal hirtelen gyönyörű pillangók lesznek.

A frissen-kelt pávaszemek részegen csaponganak az áprilisi szélben.

Eljön a karácsonyi újszülött, hogy érettünk beteljesítse keresztáldozatát: Soros, a Vörös Cégér, a Vörös Ördög, a Róka, a Hálózat, az Aranyborjú ellen.

A Húsvétkor feltámadó Krisztus üdvözült, pünkösdi teste fenséges pillangóként repül ki bábjából, a torinói lepelből - a tekintete szilárd: jóságos, de kőkemény.

Az idők vége felé minden dolgok is - feledve és feladva rejtőzködésüket - azzá válnak, amik valójában.

Rabszolganépek támadnak fel: a Sátán birodalma darabjaira esik szét.

A gyarló ember gyakran elrejti valódi arcát, bebábozódik, kódolja írását, sőt, a gondolatait is. Pedig valójában az ezerszínű Világ, az izgalmas Valóság az, ami sorsszerűen kódolt. Tényei dekódolásra, leleplezésre várnak.

Sándor András ( 1997.) pedig nagyon értette a Világmindenség működési elvét; pontosan tudta, hogy itt, a Földön Krisztus és Lucifer kölcsönösen feltételezik egymást.

A halálosan - gyógyíthatatlanul - bűnös ember elkárhozik.

A gyarló emberi lelkek a bűnbánat és a bűnbocsánat révén, rövidebb-hosszabb purgatóriumi fogság után, üdvözülhetnek.

A lelkiismeretlen emberek túlvilági sorsa előttem ismeretlen.

Az egyenes gerincű emberek üdvözülése nem diszkrét esemény - mint például a halál -, hanem olyan töretlen folyamat, amely gyakran már az evilági életükben fokozatosan végbemegy.

A próféták viszont már eleve üdvözülten jönnek erre a földi világra.

A testi erejüket gyorsan felőrölve, apránként próféciáikba pazarolják.

A próféciák, a jövendölések lepkék. Szárnyra kelnek, majd elillannak.

Ha a lepkéket összegyűjtjük, sorba állítjuk: megnyílnak a dimenziók.

A törésvonalak szélén egyensúlyozva haladunk a pokol egyre mélyülő bugyrában. Kétoldalt elhúznak mellettünk az Apokalipszis lovasai...

Mi, magyarok egyszerre éltük meg a rendszerváltást - amit éppen úgy ‘spontán’ felszabadulásnak hittünk, mint 1945-ben; csak ezúttal az ideiglenesen 45 éve hazánkban tartózkodó, egykori ‘felszabadítók’ diktatúrája alól -, meg a szép új világrend, a globalizáció Magyarországra ‘átterjedését’, amelynek a valóságos tulajdonságairól, viselkedéséről, okairól és céljairól nagyjából 1995-ig jóformán semmit nem sejtettünk. A néptömegek - mivel nem tudják a kettőt szétválasztani - ma is azt hiszik, hogy rendszerváltás és globalizáció egy és ugyanaz a hatás, így az elszegényedésükért, létbiztonságuk elveszítéséért azokat a tényezőket okolják, akik a megelőző szocialista rendszert megdöntötték. Vagyis: a kapitalizmust és a multinacionális cégeket, illetve a velük együttműködő magyar államot, a pénzügyi és politikai elitet. Ezért van, hogy a magyar népnek legalább a fele visszasírja a kádárizmus gulyás-kommunizmusát, ‘a legvidámabb barakk’ sajátos hangulatát -, mert azt hiszik, azt gondolják, hogy az egykori ‘jólét’, noha spontán el is veszett valahol Lepsénynél, mégis ‘kvázi gombnyomásra’ bármikor visszaállítható kevés jóindulattal... Pedig az idő kerekét nem lehet visszaforgatni! Akár volt az a híres, nevezetes Rózsadombi Paktum - a rendszerváltásunk magyar bölcseinek jegyző-könyve! -, akár nem: a dolgok szigorúan a megegyezés kötött menetrendje szerint történnek... Mindenesetre: vagy ‘spontán tudattalanul’, szinte sorsszerűen (fátum, karma, kataklizma, stb.) megyünk tönkre már több mint 20 év óta (vö.: 1982-ben ‘léptettek be’ minket a Nemzetközi Valutaalapba!), vagy nemzetközi konspiráció ‘áldozatai’ vagyunk. Vagyis: furcsa ‘árukapcsolás’ történt itt: az elitünk mintegy felszabadulásként ‘adta el nekünk’ a rendszerváltást (s vele a multiknak Magyar-országot!); - de a csomagba tudtunk nélkül, már jó előre nemcsak a nómenklatúra burzsoáziával való teljes kiegyezést (s vele implicite pl. a ‘Bokros-csomagot’ is!) kalkulálták bele, hanem az egész globalizációt is, beleértve néhány évvel későbbi belépésünket is az Európai Únióba. Látható, hogy miközben ‘a spontán fejlődés’ látszatát kelti a verbális és tényleges mágiával, a médiával, valamint a Mammon pénzével is támogatott, sőt, ‘összeházasodott’ rendszerváltó elitünk; - addig egy mindenre kiterjedő átgondolt koncepció, egy komplex terv végrehajtása folyik...

Hogy 1990-ben felszabadultunk a kommunizmus alól, és egyidejűleg ‘rendszert is váltottunk’, ez egy dolog - hogy ‘globalizálnak minket’, az pedig egy másik. Nem kellett volna szükségszerűen ide jutnunk, ha nincs globalizáció. Azonban a világ gazdasági, pénzügyi, politikai és kultúrális egységesülési folyamatai nélkül talán sohasem szabadultunk volna fel ‘az effektív kommunista elnyomás’ igája alól. A globalizáció tette ugyanis lehetővé és szükségszerűvé a magyar rendszerváltást is. Azt kell tisztán látni, hogy 1950 óta a történelem csak látszólag mutatta az ádáz hidegháború képét két világhatalom (USA és SZU) és világrendszereik között - valójában a mélyben már hosszú évtizedek óta az egyre gyorsuló globalizáció, a világ eggyé válása az uralkodó fő irányzat és folyamat. Mivel ez megcáfolhatatlan tény: csak az kérdés, hogy mindez vajon spontán történik-e, vagy ‘tervszerűen’?! Más oldalról megközelítve: miközben mi, itt, Magyarországon a kommunizmus szerencsétlen áldozatainak hittük magunkat és Sándor András író váci börtönbeli szavaival élve: „Vártuk, hogy megjöjjenek a jenkik a csokoládéval!”, aközben odakint a világ hatalmasat változott. Erről csak azok az ‘utazó nagyköveteink’ - a katonai hírszerzők s az Aczél és Soros támogatta kultúra kineveltjei, stb. - tudtak, akiket a ‘80-as években (talán direkt ezzel a céllal) már sűrűn kiengedtek-küldtek a vasfüggöny mögé a szép új világrendre felkészülő reformkommunistáink. Arról van nevezetesen szó, hogy a világ észrevétlen egységesülése Nyugat és Kelet fokozatos egybeolvadását, összefonódását eredményezte, miáltal a kapitalizmus és a ‘szocializmus’ közötti különbségek, ellentmondások összemosódtak. A két ‘rendszer’ közötti alapvető ellentmondást Nyugaton a központi tervezés hiánya, Keleten pedig a magántulajdon (és a pénz) szabadságának a hiánya jelentette.

Miután fű alatt (titkosszolgálataik egyeztetése révén) mindkét rendszer belátta ‘a másik igazát’ - megkezdődhetett a reálfolyamatok politikai összehangolása. Ez a globalizáció lényege! Kelet lemondott ‘a szabadságjogok’, a tőke korlátozásáról - Nyugat pedig megvalósította a magas fokú tervszerűséget. Ezután ‘konszenzusos’ alapon együtt hozzáláttak, hogy felszámolják a véletlent az egész világon. Mert a hatalom - különösen a koncentrált! - legfőképpen a spontán meglepetéstől irtózik. A kommunizmusból ‘kapitalizmus’ - a kapitalizmusból ‘kommunizmus’ lett... Jól megőrizték, és össze is házasították egymás rossz tulajdonságait. Nyugaton ettől csak egy ‘kicsit’ lett rosszabb - nálunk: nagyon. A felszabadulásból, a rendszer-váltásból és a globalizációból nekünk csak ez jutott. A ‘rendszerváltás’ Magyar-országon 1982-ben kezdődött - eleve a későbbi globalizáció, integráció céljával...

Hol rontottuk el? Mit nem vettünk észre? Hol volt ‘a fejlődés görbéjének extrém inflexiós pontja’, ahol még más irányba is fordulhattunk volna, látva a veszélyt?

Ezekre a kérdésekre is keresem a feleletet publicisztikáimban, melyekkel egyszer s’ mind visszatekintő történeti elemzést, választ is szeretnék nyújtani és adni arra a legégetőbb alapproblémára, miszerint: Mi a fontos ezen a világon, a pénz vagy az ember, az emberi lélek? Kevesek olcsó sikere vagy sokak örök üdvössége?!

Kezdjük az elemzést, mindjárt az események viharában, a dolgok legközepén!

Orbán Viktor a magyarországi rendszerváltás - kényszerpályán a jövő! - egyetlen kulcsfigurája. Szupranacionális ‘építési tervrajz’ alapján kinevelt janicsár ő, vagy a világmagyarság legutolsó esélye, reménysége, a szakrális király ígérete?

 

A teljes könyv pdfben.

 

 Orbán Viktor szupersztár

 







www.ldomain.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!












Az én honlapom értékeFt 7,52 Millió